Ez a blog alapvetően azért indult, hogy saját magamnak készítsek visszajelzést (skizofrénia mi ?:) ) arról, hogy honnan indultam, és hová jutottam. Mit akarok elérni, mit szeretnék megvalósítani. Mik azok a célok, amik elérhetőek, és amik elérhetetlenek számomra. Ami biztos, a kor nem számít. Nem számít, hogy mennyi idős az ember, ha elakar érni valamit, akkor elérheti csak az odavezető út lesz némileg rögösebb és nehezebb.

A kezdetek. :

2016 Január elejét írunk, éppen csak kiestünk a szilveszter utáni hurrá hangulatból, újév  új fogadalmak ,új álmok.. megcsap az újdonság szele. Új remények, új lehetőségek. Én szokásomhoz híven nem fogadtam meg semmit, mert jó előre tudtam, hogy úgysem fogom betartani.(vagy úgysem fog teljesülni). De már az élet akkor is rengeteg változást hozott, negatívat és pozitívat egyaránt.
Mindenesetre eltelt 1-2 hét, túl voltam egy szülinapi bulin, ami ugyan roppant jól sikerült, de korántsem olyan eredménnyel, ahogyan szerettem volna...majd megint némi üresség költözött az életembe.(Érzelmi ürességre célzok). Az egyik célom egyre távolabb került tőlem, legfőképpen ez az én hibám, amit 1000+1 módon végig gondoltam újra meg újra.. és rá kellett jönnöm, hogy rengeteget hibáztam pedig azt hittem én ezeket nem követem el soha! (de hát soha ne mond, hogy soha). Miközben azon agyaltam, hogy az amit elrontottam helyrehozható e észre sem vettem, de lassan belekerültem egy érzelmi mocsárba, amelyből nem találtam a kiutat, vagy nem is akartam megtalálni az innen kivezető tengernyi ösvényt. A munkahelyemen is folyamatosan kattogott az agyam, szerencsére ez a munkámban nem látszott.. ám egy napon azon kaptam magam, hogy lépcső helyett lift-el megyek fel a földszintről az első emeletre!(sicc!)
- Mi van ?? Lift-el ? Ne már! - mondtam félhangosan magamban, majd elhatároztam, hogy a lépcső felé veszem az irányt. Neki is indultam, amolyan mit nekem pár lépcsőfok.. majd két emelet között elfogyott a levegő.. 115.6 kg- al egyszerűen nem volt bennem több.. Megállt a levegő, az idő és majdnem a szívem is..-Mi a tök van itt ? - egyszerűen nem akartam elhinni. Én aki mindig is sportoltam (a baleseteimig, volt pár belőle) most legyőzettem pár darab lépcsőfok által..  Felvonszoltam magam az emeletre majd egyszerűen azt éreztem, hogy megmásztam a Mount Everestet (a vicc az, hogy úgy is néztem ki kb. :D ) . Ez így nem mehet tovább gondoltam magamban.. Muszáj változtatnom a dolgokon, mert ez nem én vagyok. Nem én vagyok az aki megeszik 2 zacskó gumicukrot, megiszik 2 liter kólát, megeszik 1 csomag tortillát némi szósszal nyakon öntve egy 1.5 órás film alatt...De közben tudtam, hogy ez mind én vagyok, én teszem ezt magammal, és csak is én változtathatok rajta és senki más!  Felcsaptam az internet végeláthatatlan lapokból álló hatalmas kódexét és azonnal rákerestem az életmódváltásra. Hátha találok valami okosságot, amivel azonnal sportos , fitt és soványabb leszek. De nem találtam, csak olyan cikkeket, amikben rettentő sok lemondás, és "szenvedés" volt a célhoz vezető út. Itt volt az a pillanat, amikor úgy gondoltam, némi háttéranyag segítségével én fogom szabályozni az étkezésemet, az edzéseimet, és minden mást ami segíthet abban, hogy megváltoztassak valamit, amit eddig megváltoztathatatlannak hittem. Szerencsémre valaki posztolt egy "bölcsességet" a facebookon.Bár utálom az ilyeneket, de ez akkor mégis sokat jelentett, úgy gondoltam ez az ami igaz rám is, és úgy döntöttem, bármikor amikor meginognék elolvasom, hogy lássam ami benne foglaltatik az igaz! Ő lenne az :

Ez telitalálat volt. (Azóta Leó nyert egy Oscart, végre).
Majd folyt. köv.